A Hétszínvirág Magánoviba 2003 óta várjuk a gyerekeket. Ez idő alatt sok ovisunk már szinte felnőtt, több egykori “hétszínvirágos” gimnazistával is büszkélkedhetünk. Óvodánkban a hangulat nagyon családias, ezért nem is meglepő, hogy a nálunk végzett gyerekekkel és családjaikkal a kapcsolat az óvodai évek után is megmarad.
“2002-ben a kislányom még csak 2,5 éves volt, de már akkor „kevés” voltam neki, ezért úgy döntöttünk, hogy keresünk egy óvodát, amelyik hasonló korú gyerekeket is felvesz már és nem bölcsődésnek tekinti őket. A második kerületben találtunk egy régóta működő, minden szépet és jót ígérő óvodát, melyről menet közben az ellenkezője derült ki. Szerencsére anyósom az újpesti újságban böngészve rátalált a Hétszínvirág Maganóvoda hirdetésére, így felkerekedtünk és meglátogattuk az óvodát. Teljesen felújított épület, óriási kert, kedves óvó néni fogadott minket. Induló létszám 6 fő. Kicsit bizalmatlanul, de végül az óvoda mellett döntöttünk. Ez volt életünk legjobb döntése, a gyerekünk jövőjét tekintve, mert az akkori kis létszám, a szakértelem, a foglakozások minősége, a törődés -szeretet amit ott kapott, óriási-stabil alapokat adott neki ahhoz, hogy mire eljött az iskolaválasztás ideje, nem okozott gondot a felvételin való megfelelés sem. „Kislányom” idén már 18 éves lesz, de mind a mai napig szeretettel gondolunk az óvodai évekre, visszajárunk, tartjuk a kapcsolatot. A törvény által előírt 50 órás kötelező közösség szolgálatot is az óvodában teljesítette, visszamenve ezzel egy kicsit az időben. Örülök, hogy 15 évvel ezelőtt egy véletlen folytán eljutottunk az Óvodába és annak,hogy ez a kapcsolat mind a mai napig nem szakadt meg.
Morovics Beáta”
“Kedves Olvasó, aggódó Anyuka !
Te, aki most óvoda választáson vagy váltáson gondolkodsz. Biztosan millió érv van a fejedben, hogy mi alapján válassz, én azt javaslom, hogy olyan helyet válassz, ahol szeretik a gyermeked !
A mi történetünk 2006-ban kezdődött. Viki lányom ekkor érte el a 3 éves “ovis” kort. Pest megyében lakunk, a helyi óvodában kerek perec megmondták, hogy rengeteg a gyerek, ha tehetjük vigyük Pestre. Ha mégis maradnánk, akkor tudjuk, hogy hetente felelős szülő van, aki mossa az ágyneműket, a konyharuhákat, stb. Megmondják mikor leszünk “sorosak”, amikor nekünk kell festéket vagy gyurmát vinni. Még semmit sem tudtam arról, hogy milyen lesz az ovi, hogyan segítik a beszoktatást de a házirend már a kezemben volt. Még egy évet húztam az időt, nem szerettem volna ilyen “katonás” közegbe adni a lányomat. Mivel gyerekjáték importtal foglalkozó cégünk van, rálátásom volt jó néhány óvodára. Akkoriban gomba mód nyíltak a “magán ovik”, amik inkább játszóházak voltak, családi házból átalakított gyerekmegőrzők. (Ma már ezeket CSANÁK-nak hívják ha jól tudom, s azóta a névhasználatot is szigorították.) Valahogy idegenkedtem attól is, hogy egy nappaliból átalakított “szobában”, nem óvónői képzettségű Dada vigyázzon a gyerekre, pici méretei ellenére valahogy felnőtt mosdóval birkózzon, majd nagycsoportban keressünk olyan intézményt, ahova át kell iratkozzunk, mert az iskola előtti évet már nem járhatja ott a gyerek. Egyszer csak a cégünk kapott egy rendelést, kerti játékokra, a Hétszínvirág Magánovitól Újpestre. Felültem hát a teherautónkra kísérőnek és eljöttem, meglestem az ovit. Nagy, intézmény jellegű, barátságos, világos épület, belül tágas terekkel, modern, gyerekek számára kialakított tisztálkodó helyekkel, cuki kis öltözőkkel és egy hatalmas parkkal, ahova a sok-sok vadonat új, prémium kerti játék kerül(t). Szerencsémre találkoztam az ovi vezetőjével és azonnal meg is beszéltük, hogy jövünk “próba” napra. Először Tündi csoportjába került a lányom, majd Éva csoportjába járt 2 évet. Ott is maradtunk és Viki végig nagyon szeretett oda járni. Kedvence a korizás volt. Ma már 8. osztályos. Az iskolába való átmenet zökkenőmentesen zajlott, alsó tagozatban végig kitűnő tanuló volt. Mindkét Óvónénijéről a mai napig szeretettel beszél, mi pedig a mai napig örülünk, hogy “Hétszínvirágos” volt és másnak is jó szívvel ajánljuk az ovit.
Keztyüs Marianna”
“Kislányommal három évig otthon voltam. Amikor eljött az óvoda választás ideje, nagy körültekintéssel néztem körbe a kerületi óvodákban. A döntésünk végül egy közeli, önkormányzati óvodára esett. Szimpatikusak voltak a pedagógusok, hatalmas kertje volt az óvodának, közel is volt, tökéletes választásnak bizonyult.
Sajnos azonban hamar kiderült, hogy amit kívülről tökéletesnek láttunk, belülröl korántsem az. A gyönyörű nagy kertbe nem mehettek ki a kiscsoportosok, mondván, hogy veszélyes, és nincs elég felügyelő, aki vigyázna rájuk, így egy hátsó, kb 5X5 méteres beton placcon töltötték az udvari időt.
A csoport létszáma 30 főre duzzadt, a pedagógusok legnagyobb jóindulatuk ellenére sem tudtak színvonalas munkát végezni. Néhány hónap után el is mentek, és új óvónőket kaptunk. Ami még sokkoló volt, hogy a csoport öltözők egybe nyíltak, ezért 90 (!) gyerek öltözött egyszerre, érthetően ideges dajkákkal.
Az addig teljesen nyugodt, kezelhető, együttműködő, mindig jókedvű kislányunk teljesen megváltozott. Hiszti rohamokat kapott, máshogy viselkedett, kifordult magából. Ekkor döntöttünk úgy, hogy elkezdünk óvodát keresni. Tavasszal együtt néztük meg a többi kerületi önkormányzati és magán óvodát. Az önkormányzati óvodákban a helyzet hasonló volt, óriási csoport létszámmal, leválasztott pici udvarral, és egyébként is nulla férőhellyel. A magánóvodák pedig bérházak emeleti lakásaiban, vagy lakóparkok alsó üzletében kialalkítva. Már ott tartottunk, hogy nem fog oviba járni a gyerek, úgyis pedagógus vagyok, és otthon vagyok a kistesóval, aki nyáron születik. Ekkor találtam rá az interneten az újpesti Hétszínvirág Magánóvodára.
Gondoltuk teszünk egy utolsó próbát, megnézzük ezt az ovit is, igaz, picit messzebb van, autós távolságra az otthonunktól…
Kislányommal első látásra beleszerettünk. A hatalmas udvaron vidám gyerekek játszottak, homokoztak, motoroztak. Kiscsoportosok is, sőt annál kisebbek is. Mosolygós, nyugodt, kedves óvónők foglalkoztak velük. Megnéztük az ovit belülről is. Igényesen kialakított hatalmas, fényes, levegős szobák, nyugodt hangulat, rengeteg játék, és nem utolsó sorban szakképzett pedagógusok, és óvodavezető. A kislányommal egymásra néztünk, és egyszerre hoztuk meg a döntést: Hétszínvirág.
Az első napok után megszűnt az önkormányzati óvoda után tapasztalt feszültség, hiszti, sírás, visszakaptuk a régi kislányunkat.
Így történt, hogy második kislányunk már kétéves korában megkezdet az óvodai életet a Hétszínvirág oviban, és hogy költözködés miatt a budai 12. kerületből is naponta visszajártunk a Hétszínvirág óvodába. Nagyobbik lányunk idejében még el lehetett dönteni, hogy hat évesen iskolába menjen-e a gyermek, vagy maradjon. Mivel olyan -kis csoportlétszámú – komoly szakmai munka és iskola előkészítés volt az óvodában, úgy döntöttünk, hogy maradjon még egy évet. Azóta sem bántuk meg, sőt.
Olgi szeptemberben 6. osztályba megy, 12 éves. Kitünő tanuló, kiegyensúlyozott, rendszerető, boldog gyermek, és nem utolsó sorban a legjobb testvér.
Szívből ajánlom ezt az óvodát mindazoknak, akik igényes környezetben, szakmailag tapasztalt pedagógusokra szeretnék bízni gyermeküket.
Köszönjük Hétszínvirág Magánóvoda, Tündék, Éva, Dadusok, Orsi, Orsi néni!”